HunKNB - Psalms - 132

132:1  Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről,

132:2  arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének:

132:3  »Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,

132:4  nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni,

132:5  amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!«

132:6  Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején.

132:7  Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához!

132:8  Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája!

132:9  Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak.

132:10  Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét!

132:11  Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: »Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe.

132:12  Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.«

132:13  Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta.

132:14  »Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem.

132:15  Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel.

132:16  Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei.

132:17  Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek.

132:18  Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azonban ragyogni fog koronája.«