HunKNB - Psalms - 77

77:1  A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.

77:2  Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.

77:3  Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.

77:4  Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.

77:5  Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.

77:6  A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.

77:7  Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.

77:8  Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?

77:9  Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?

77:10  Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?

77:11  Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«

77:12  Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,

77:13  Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.

77:14  Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?

77:15  Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.

77:16  Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.

77:17  Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.

77:18  A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.

77:19  Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.

77:20  Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.

77:21  Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.