HunKNB - Psalms - 69

69:1  A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.

69:2  Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!

69:3  Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.

69:4  Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.

69:5  Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.

69:6  Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.

69:7  Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.

69:8  Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.

69:9  Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.

69:10  Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.

69:11  Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.

69:12  Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.

69:13  Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.

69:14  Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.

69:15  Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.

69:16  Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.

69:17  Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.

69:18  Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!

69:19  Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.

69:20  Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;

69:21  A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.

69:22  Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.

69:23  Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!

69:24  Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!

69:25  Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!

69:26  Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!

69:27  Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.

69:28  Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!

69:29  Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!

69:30  Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.

69:31  Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.

69:32  Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.

69:33  Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.

69:34  Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.

69:35  Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.

69:36  Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.

69:37  Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.