HunKNB - Psalms - 109

109:1  A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,

109:2  mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,

109:3  és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.

109:4  Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.

109:5  Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.

109:6  Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.

109:7  Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.

109:8  Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.

109:9  Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.

109:10  Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.

109:11  Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.

109:12  Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.

109:13  Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.

109:14  Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.

109:15  Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,

109:16  mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.

109:17  Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!

109:18  Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!

109:19  Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.

109:20  Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!

109:21  Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.

109:22  Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.

109:23  Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.

109:24  Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.

109:25  Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.

109:26  Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!

109:27  Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.

109:28  Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.

109:29  Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.

109:30  Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,

109:31  mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.