HunKNB - Psalms - 104

104:1  Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,

104:2  a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,

104:3  és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.

104:4  Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.

104:5  Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.

104:6  Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.

104:7  De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.

104:8  A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.

104:9  Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.

104:10  A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.

104:11  Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.

104:12  Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.

104:13  Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.

104:14  Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,

104:15  és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.

104:16  Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.

104:17  Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.

104:18  A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.

104:19  Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.

104:20  Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,

104:21  prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.

104:22  Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.

104:23  Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.

104:24  Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.

104:25  Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.

104:26  Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.

104:27  Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.

104:28  Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.

104:29  De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.

104:30  Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.

104:31  Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,

104:32  akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.

104:33  Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.

104:34  Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.

104:35  Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!