HunIMIT - Psalms - 88

88:1  Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól.

88:2  Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;

88:3  jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.

88:4  Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért.

88:5  Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi

88:6  a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.

88:7  Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.

88:8  Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.

88:9  Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.

88:10  Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.

88:11  A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.

88:12  Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?

88:13  Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?

88:14  Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.

88:15  Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?

88:16  Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.

88:17  Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.

88:18  Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.

88:19  Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.