HunKar - Ecclesiastes - 7

7:1  Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.

7:2  Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

7:3  Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

7:4  A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

7:5  Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

7:6  Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

7:7  Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék.

7:8  Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.

7:9  Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

7:10  Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés.

7:11  Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják.

7:12  Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak.

7:13  Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett?

7:14  A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.

7:15  Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.

7:16  Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?

7:17  Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?

7:18  Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul!

7:19  A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

7:20  Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

7:21  Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

7:22  Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

7:23  Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala.

7:24  Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

7:25  Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

7:26  És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.

7:27  Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

7:28  A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

7:29  Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.