HunKar - II Corinthians - 11

11:1  Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

11:2  Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.

11:3  Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

11:4  Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

11:5  Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.

11:6  Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.

11:7  Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?

11:8  Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.

11:9  Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.

11:10  Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.

11:11  Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.

11:12  De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.

11:13  Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

11:14  Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.

11:15  Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.

11:16  Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

11:17  A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,

11:18  Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.

11:19  Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.

11:20  Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.

11:21  Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.

11:22  Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

11:23  Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

11:24  A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.

11:25  Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

11:26  Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;

11:27  Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

11:28  Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.

11:29  Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

11:30  Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.

11:31  Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.

11:32  Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;

11:33  És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.