HunKNB - Job - 11

11:1  És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:

11:2  »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?

11:3  Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?

11:4  Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’

11:5  Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,

11:6  és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.

11:7  Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?

11:8  Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?

11:9  Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.

11:10  Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?

11:11  Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!

11:12  A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!

11:13  Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,

11:14  és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:

11:15  akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.

11:16  Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.

11:17  Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;

11:18  és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.

11:19  Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.

11:20  A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«