HunKNB - Job - 31

31:1  Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.

31:2  És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?

31:3  Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!

31:4  Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?

31:5  Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?

31:6  Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!

31:7  Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?

31:8  Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!

31:9  Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?

31:10  Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!

31:11  Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,

31:12  tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.

31:13  Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?

31:14  Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?

31:15  Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?

31:16  Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?

31:17  Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?

31:18  – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –

31:19  Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,

31:20  és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?

31:21  Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?

31:22  Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!

31:23  Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.

31:24  Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!

31:25  Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?

31:26  Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?

31:27  És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?

31:28  Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!

31:29  Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?

31:30  Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.

31:31  Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’

31:32  – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –

31:33  Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?

31:34  Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?

31:35  Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,

31:36  hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!

31:37  Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!

31:38  Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?

31:39  Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?

31:40  Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.