HunKNB - Job - 30

30:1  Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!

30:2  Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,

30:3  ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,

30:4  füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,

30:5  a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.

30:6  A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;

30:7  még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;

30:8  balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.

30:9  Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.

30:10  Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,

30:11  mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.

30:12  Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,

30:13  széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.

30:14  Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.

30:15  Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.

30:16  Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.

30:17  Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.

30:18  Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.

30:19  Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.

30:20  Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.

30:21  Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.

30:22  Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.

30:23  Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.

30:24  Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!

30:25  Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.

30:26  Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.

30:27  Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.

30:28  Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.

30:29  Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.

30:30  Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.

30:31  Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!