HunKNB - Job - 29

29:1  Jób ismét folytatta mondását és így szólt:

29:2  »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,

29:3  amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;

29:4  úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,

29:5  amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;

29:6  amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.

29:7  Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,

29:8  az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,

29:9  az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,

29:10  a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.

29:11  A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,

29:12  azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,

29:13  a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,

29:14  az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.

29:15  Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.

29:16  Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.

29:17  Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.

29:18  Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;

29:19  gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,

29:20  hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.

29:21  Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;

29:22  szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,

29:23  áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.

29:24  Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.

29:25  Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.