HunKNB - Job - 15

15:1  És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:

15:2  »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?

15:3  Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.

15:4  Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.

15:5  Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,

15:6  azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!

15:7  Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?

15:8  Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?

15:9  Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?

15:10  Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!

15:11  Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.

15:12  Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?

15:13  Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?

15:14  Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?

15:15  Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.

15:16  Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.

15:17  Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,

15:18  amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,

15:19  – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –

15:20  a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.

15:21  Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.

15:22  Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.

15:23  Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.

15:24  Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,

15:25  mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;

15:26  rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.

15:27  Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;

15:28  és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.

15:29  Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.

15:30  Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.

15:31  Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;

15:32  mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.

15:33  Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;

15:34  mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,

15:35  azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«