HunKNB - Job - 39

39:1  Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?

39:2  Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?

39:3  Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.

39:4  Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.

39:5  Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?

39:6  A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.

39:7  Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.

39:8  Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.

39:9  Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?

39:10  Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?

39:11  Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?

39:12  Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?

39:13  Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!

39:14  Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;

39:15  felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.

39:16  Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;

39:17  mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;

39:18  de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.

39:19  Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?

39:20  Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!

39:21  A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.

39:22  Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.

39:23  Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,

39:24  izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,

39:25  amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.

39:26  A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?

39:27  Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?

39:28  Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,

39:29  onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,

39:30  fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«