HunKNB - Job - 27

27:1  És Jób folytatta szavait és így szólt:

27:2  »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,

27:3  hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,

27:4  ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.

27:5  Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.

27:6  Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!

27:7  Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.

27:8  Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?

27:9  Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?

27:10  Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?

27:11  Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!

27:12  Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?

27:13  Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:

27:14  fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.

27:15  Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.

27:16  Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,

27:17  megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

27:18  Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.

27:19  A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;

27:20  mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.

27:21  Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.

27:22  És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.

27:23  Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.