HunKNB - Job - 13

13:1  Íme, mindezt már látta szemem, és hallotta fülem, meg is értett mindent.

13:2  Ahogy ti tudjátok, tudom én is, nem vagyok nálatok alábbvaló.

13:3  Én azonban a Mindenhatóhoz szólok, Istennel kívánok vitába szállni!

13:4  Előbb megmutatom, hogy hazugságot koholtok, és hamis nézeteket vallotok.

13:5  Bárcsak hallgatnátok, akkor bölcsek lennétek!

13:6  Halljátok tehát kifogásomat, és figyeljetek ajkam vitájára!

13:7  Rászorul-e Isten a ti hazugságtokra, hogy érte csalárdul beszéljetek?

13:8  Részrehajlók vagytok-e iránta, vagy Istenért akartok perbe szállni?

13:9  Jó néven veszi-e ő, aki előtt nincsen titok, vagy csellel akarjátok rászedni, mintha ember volna?

13:10  Keményen megfedd ő titeket, ha titokban pártjára keltek.

13:11  Mihelyt felkel, megrettent, és félelme megszáll titeket!

13:12  Emléketek olyan lesz, mint a hamu, és nyakatok sárrá válik.

13:13  Hallgassatok egy kevéssé, hogy elmondhassam, ami eszemben jár.

13:14  Miért tépem a húsomat fogaimmal és hordom a lelkemet kezemen?

13:15  Ha meg is öl engem, benne reménykedem, de megvédem előtte útjaimat.

13:16  Akkor ő üdvösségem lesz, mert nem járulhat színe elé semmilyen álnok.

13:17  Figyeljetek szavamra, fogadja be fületek, amit felvetek:

13:18  ha ítéletemre kerül a sor, tudom, hogy nekem lesz igazam.

13:19  Ki állja velem a vitát? Jöjjön tehát! Miért kelljen hallgatva kimúlnom?

13:20  Csak kettőt ne tégy velem, s akkor nem rejtőzöm el a színed elől:

13:21  távoztasd tőlem kezedet, és félelmed ne rémítsen engem!

13:22  Akkor szólíts és megfelelek neked, vagy pedig én szólok és Te felelsz nekem.

13:23  Mennyi a gonosztettem és a vétkem? Bűneimet, vétkeimet jelentsd meg nekem!

13:24  Miért rejted el orcádat és gondolsz engem ellenségednek?

13:25  Széltől hányatott levéllel érezteted hatalmadat s a száraz polyvát üldözöd!

13:26  Mert keserűségeket írsz fel ellenem és tönkre akarsz tenni ifjúkorom bűneivel;

13:27  kalodába teszed lábamat és kikémleled minden utamat; vizsgálod a lábam nyomdokát,

13:28  nekem, akinek el kell pusztulnom, mint a szúette fának, mint a ruhának, amelyet moly emészt!