HunKNB - Job - 5

5:1  Kiálts csak! Van-e, aki felel neked? Fordulj valakihez a szentek közül!

5:2  Valóban öli a balgát a harag, s az együgyűt bosszúság gyilkolja.

5:3  Láttam balgát gyökeret verni, de jó sorát tüstént megátkoztam.

5:4  Távol esnek fiai a jóléttől, eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.

5:5  Feleszi termését az éhező, s elragadja fegyverrel kezében; szomjasok szürcsölik vagyonát.

5:6  Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad;

5:7  az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madár repülésre.

5:8  Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet,

5:9  aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni, csodákat, amiknek nincsen száma;

5:10  aki esőt bocsát a föld színére, és vízzel öntözi az egész határt,

5:11  hogy az alázatosakat felemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze;

5:12  aki széttépi a ravaszok fondorkodását, hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;

5:13  aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal, és meghiúsítja az álnokok terveit:

5:14  fényes nappal sötétbe botlanak, délben úgy tapogatnak, mint éjjel;

5:15  aki megmenti a szegényt szájuk pallosától, s a nyomorban élőt az erősnek karjától;

5:16  így reménye nyílik a szegénynek, a gazság pedig befogja száját.

5:17  Boldog az az ember, akit Isten megfenyít! Meg ne vesd tehát az Úr feddését!

5:18  Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver – de keze gyógyít is.

5:19  Kiragad téged hat szorongatásból, és nem ér baj a hetedikben.

5:20  Az éhínségben megment a haláltól, s a hadban a kardnak erejétől.

5:21  Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;

5:22  nevethetsz pusztuláson, éhségen, és nem kell félned a föld vadjaitól,

5:23  mert frigyben vagy a szántó köveivel, s a mező vadja veled békességben lesz.

5:24  Épségben tudhatod sátradat, és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.

5:25  Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik, és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.

5:26  Bővelkedve szállsz a sírba, úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.

5:27  Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van; halljad tehát és jegyezd meg magadnak!«