HunKNB - Job - 3

3:1  Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját

3:2  és mondta:

3:3  »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’

3:4  Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.

3:5  Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!

3:6  Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!

3:7  Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;

3:8  átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!

3:9  Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,

3:10  mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!

3:11  Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?

3:12  Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?

3:13  Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt

3:14  királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,

3:15  vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.

3:16  Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.

3:17  Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;

3:18  együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.

3:19  Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.

3:20  Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?

3:21  Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;

3:22  akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?

3:23  Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?

3:24  Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;

3:25  mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.

3:26  Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«