HunRUF - Job - 23

23:1  Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

23:2  Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.

23:3  Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,

23:4  eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,

23:5  hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:

23:6  teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen?

23:7  Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.

23:8  De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.

23:9  Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.

23:10  De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.

23:11  Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.

23:12  Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.

23:13  De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván.

23:14  Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.

23:15  Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle.

23:16  Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem.

23:17  Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.