HunRUF - Job - 41

41:1  Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad.

41:2  Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?

41:3  Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt.

41:4  Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.

41:5  Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé?

41:6  Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik.

41:7  Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.

41:8  Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük.

41:9  Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul.

41:10  Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír.

41:11  Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.

41:12  Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.

41:13  Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell.

41:14  Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.

41:15  Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.

41:16  Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.

41:17  Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik.

41:18  Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl.

41:19  Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.

41:20  A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.

41:21  Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.

41:22  Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.

41:23  Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.

41:24  Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.

41:25  Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen.

41:26  Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.