HunRUF - Job - 36

36:1  Azután így folytatta beszédét Elíhú:

36:2  Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.

36:3  Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát,

36:4  mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.

36:5  Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős.

36:6  Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat.

36:7  Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.

36:8  Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

36:9  ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.

36:10  Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.

36:11  Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban.

36:12  De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.

36:13  Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.

36:14  Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak.

36:15  A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.

36:16  Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.

36:17  De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.

36:18  Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.

36:19  Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?

36:20  Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!

36:21  Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!

36:22  Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?

36:23  Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?

36:24  Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!

36:25  Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.

36:26  Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.

36:27  Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,

36:28  amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.

36:29  Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka?

36:30  Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.

36:31  Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.

36:32  Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire.

36:33  Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.