HunRUF - Job - 24

24:1  Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?

24:2  Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik.

24:3  Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul.

24:4  Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban.

24:5  Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.

24:6  A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.

24:7  Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.

24:8  Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük.

24:9  Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul.

24:10  Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.

24:11  Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.

24:12  A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.

24:13  Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.

24:14  Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel.

24:15  A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát.

24:16  Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.

24:17  Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.

24:18  Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.

24:19  Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.

24:20  Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.

24:21  Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.

24:22  Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében.

24:23  Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.

24:24  Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.

24:25  Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?