HunRUF - Job - 20

20:1  Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

20:2  Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem,

20:3  mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.

20:4  Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,

20:5  a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat?

20:6  Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,

20:7  semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett?

20:8  Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.

20:9  Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele.

20:10  Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia.

20:11  Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik.

20:12  Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,

20:13  ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja,

20:14  eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.

20:15  Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.

20:16  Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,

20:17  hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.

20:18  Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni.

20:19  Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább.

20:20  Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.

20:21  Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte.

20:22  Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság.

20:23  Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.

20:24  Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.

20:25  Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.

20:26  Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri.

20:27  Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.

20:28  Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.

20:29  Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.