HunRUF - Job - 3

3:1  Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

3:2  Megszólalt Jób, és ezt mondta:

3:3  Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!

3:4  Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!

3:5  Sötétség és homály vegye birtokába, felhő lakjon rajta, nappal is sötétség tegye rémisztővé!

3:6  Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!

3:7  Legyen az az éjszaka meddő, ne hallatsszon akkor örömujjongás!

3:8  Hozzanak rá rontást, akik meg tudnak átkozni egy napot, és képesek felingerelni a Leviatánt.

3:9  Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,

3:10  mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!

3:11  Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?

3:12  Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak?

3:13  Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna

3:14  a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,

3:15  vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat.

3:16  Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra?

3:17  Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.

3:18  A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak, nem hallják többé a hajcsárok hangját.

3:19  Egyforma ott nagy és kicsiny, a rabszolga is megszabadul urától.

3:20  Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett,

3:21  akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,

3:22  akik örülnének és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt;

3:23  az útvesztőbe jutott embernek, aki elől Isten elzárt minden utat?

3:24  Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.

3:25  Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az ért utol engem.

3:26  Nem lelek pihenést, se csendességet; még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.