HunRUF - Job - 11

11:1  Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

11:2  Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?

11:3  Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?

11:4  Ezt mondtad: „Tanításom helyes, és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!”

11:5  Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!

11:6  Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok. Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.

11:7  Beleláthatsz talán az Isten titkaiba? Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez?

11:8  Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele? Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla?

11:9  Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.

11:10  Ha valakit nyomon követ, elfog, és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg?

11:11  Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.

11:12  Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikója is születhet emberré.

11:13  Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,

11:14  ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!

11:15  Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.

11:16  Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre.

11:17  Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna.

11:18  Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel.

11:19  Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.

11:20  De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.