HunRUF - Job - 16

16:1  Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

16:2  Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!

16:3  Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?

16:4  Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet.

16:5  Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak.

16:6  Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el;

16:7  mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat.

16:8  Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom.

16:9  Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem.

16:10  Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.

16:11  Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat.

16:12  Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem.

16:13  Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre.

16:14  Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.

16:15  Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet.

16:16  Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül.

16:17  Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta.

16:18  Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom!

16:19  Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban.

16:20  Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre,

16:21  hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben.

16:22  Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.