HunRUF - Job - 10

10:1  Szívből megutáltam életem. Szabadjára engedem hát panaszom, hadd beszéljek keserű lélekkel!

10:2  Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem!

10:3  Jó neked az, hogy sanyargatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök terveinek pedig kedvezel?

10:4  Hát testi szemeid vannak neked, és annyit látsz te is, amennyit egy ember?

10:5  Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?

10:6  Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,

10:7  pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!

10:8  Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?

10:9  Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?

10:10  Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?

10:11  Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.

10:12  Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.

10:13  De titokban már akkor elhatároztad, tudom, eleve ez volt a szándékod:

10:14  ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.

10:15  Ha bűnös vagyok, jaj nekem! De ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem; állandó gyalázat a részem, folyton csak gyötrelmeket látok.

10:16  Ha mégis fölemelném, rám rontanál, akár egy oroszlán, és ellenem fordítanád csodás hatalmadat.

10:17  Kerítenél újabb tanúkat ellenem, bosszúságod pedig csak fokozódna: sorozatos támadásokat vezetnél ellenem.

10:18  Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!

10:19  Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!

10:20  Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,

10:21  mielőtt elmegyek oda, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a homály országába,

10:22  a vaksötét országba, a homály sötétjébe, ahol nincs rend, és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.