HunRUF - Job - 37

37:1  Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből.

37:2  Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön.

37:3  Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.

37:4  Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja.

37:5  Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.

37:6  Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.

37:7  Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik!

37:8  A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.

37:9  Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.

37:10  Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik.

37:11  Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek.

37:12  Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.

37:13  Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.

37:14  Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!

37:15  Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn?

37:16  Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái?

37:17  Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet?

37:18  Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör?

37:19  Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.

37:20  Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt?

37:21  Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul.

37:22  Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás.

37:23  A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el.

37:24  Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.