HunRUF - Job - 6

6:1  Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

6:2  Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!

6:3  Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.

6:4  Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.

6:5  Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett?

6:6  Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?

6:7  Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.

6:8  Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!

6:9  Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!

6:10  Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

6:11  Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?

6:12  Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.

6:13  Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?

6:14  Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.

6:15  Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik:

6:16  előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük,

6:17  majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.

6:18  Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.

6:19  Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek.

6:20  De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek.

6:21  Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek.

6:22  Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,

6:23  hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?

6:24  Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!

6:25  Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?

6:26  Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!

6:27  Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!

6:28  Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!

6:29  Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!

6:30  Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?