HunRUF - Job - 4

4:1  Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

4:2  Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?

4:3  Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.

4:4  A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted.

4:5  Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?

4:6  Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed?

4:7  Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?

4:8  Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett.

4:9  Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.

4:10  Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.

4:11  Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei.

4:12  Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim,

4:13  éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.

4:14  Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám.

4:15  Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen.

4:16  Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:

4:17  Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?

4:18  Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát.

4:19  Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt,

4:20  reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné.

4:21  Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.