HunKar - Job - 4

4:1  És felele a témáni Elifáz, és monda:

4:2  Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

4:3  Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4:4  A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

4:5  Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

4:6  Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

4:7  Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

4:8  A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

4:9  Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

4:10  Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

4:11  Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

4:12  Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

4:13  Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

4:14  Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

4:15  Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

4:16  Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

4:17  Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

4:18  Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

4:19  Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

4:20  Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

4:21  Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?