HunUj - Job - 4

4:1  Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

4:2  Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?

4:3  Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.

4:4  A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted.

4:5  Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?

4:6  Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad?

4:7  Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?

4:8  Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják.

4:9  Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.

4:10  Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!

4:11  Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.

4:12  Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,

4:13  éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.

4:14  Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat.

4:15  Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen.

4:16  Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:

4:17  Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?

4:18  Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát.

4:19  Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják, mint a molyt!

4:20  Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre.

4:21  Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.