HunUj - Job - 33

33:1  Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre!

33:2  Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó.

33:3  Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél.

33:4  Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet.

33:5  Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!

33:6  Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is.

33:7  Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni.

33:8  Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat:

33:9  Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm,

33:10  Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem,

33:11  béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet.

33:12  Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál.

33:13  Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ?

33:14  Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele.

33:15  Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg,

33:16  akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz.

33:17  Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől.

33:18  Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver.

33:19  Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.

33:20  Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét.

33:21  Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak.

33:22  Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz.

33:23  Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét,

33:24  akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat!

33:25  Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága.

33:26  Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak.

33:27  Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.

33:28  Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.

33:29  Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel,

33:30  hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.

33:31  Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek!

33:32  Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni.

33:33  Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.