HunUj - Job - 7

7:1  Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosnak!

7:2  Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért,

7:3  úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem.

7:4  Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig.

7:5  Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, és újra kifakad.

7:6  Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el.

7:7  Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót.

7:8  A rám néző szem nem pillant meg. Szemed felém fordítod, de már nem vagyok.

7:9  Eltűnt a felhő, elszállt. Éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába.

7:10  Nem tér vissza házába többé, lakóhelyén sem tudnak róla többé.

7:11  Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel.

7:12  Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem?

7:13  Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal nyoszolyám, hordozza panaszomat fekhelyem,

7:14  akkor álmokkal rémítesz, látomásokkal rettentesz engem.

7:15  Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat.

7:16  Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!

7:17  Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele?

7:18  Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed.

7:19  Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni?

7:20  Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok?

7:21  Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, mire keresel, már nem leszek.