HunUj - Job - 27

27:1  Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

27:2  Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,

27:3  hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,

27:4  nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.

27:5  Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.

27:6  Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem.

27:7  Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.

27:8  Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?

27:9  Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül?

27:10  Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?

27:11  Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve.

27:12  Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?

27:13  Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:

27:14  Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég.

27:15  Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem siratják őket.

27:16  Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag:

27:17  készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.

27:18  Háza, amit épített, mint a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített.

27:19  A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz.

27:20  Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.

27:21  Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről.

27:22  Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.

27:23  Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.