HunUj - Job - 3

3:1  Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

3:2  Megszólalt Jób, és ezt mondta:

3:3  Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!

3:4  Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!

3:5  Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka, lakozzék rajta felhő, nappal is sötétség tegye rémessé!

3:6  Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!

3:7  Legyen az az éjszaka meddő, ne legyen akkor ujjongás!

3:8  Rontsák meg, akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a Leviátánt.

3:9  Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,

3:10  mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!

3:11  Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?

3:12  Miért is vettek engem térdre, és emlőkre, hogy szopjak?

3:13  Akkor most feküdnék, és békén lennék. Akkor aludnék, és nyugalmam volna,

3:14  a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,

3:15  vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, és ezüsttel töltötték meg házaikat.

3:16  Vagy miért nem lettem olyan, mint az elásott koraszülött, mint a világosságot nem látott csecsemők?

3:17  Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.

3:18  A foglyok ott mindnyájan nyugton vannak, nem hallják a hajcsárok hangját.

3:19  Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától.

3:20  Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek,

3:21  akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,

3:22  akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a sírt;

3:23  az útvesztőbe jutott embernek, akit Isten kerített be?

3:24  Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.

3:25  Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem.

3:26  Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám.