HunUj - Job - 32

32:1  Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.

32:2  Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.

32:3  De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot.

32:4  Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.

32:5  De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt.

32:6  Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.

32:7  Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.

32:8  De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.

32:9  Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.

32:10  Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.

32:11  Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek.

32:12  Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira.

32:13  Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember.

32:14  Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.

32:15  Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.

32:16  Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.

32:17  Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!

32:18  Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek.

32:19  Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők.

32:20  Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.

32:21  Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem.

32:22  Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.