HunUj - Job - 15

15:1  Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:

15:2  Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?

15:3  Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?

15:4  Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt.

15:5  A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad.

15:6  Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.

15:7  Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?

15:8  Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

15:9  Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?

15:10  Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.

15:11  Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?

15:12  Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid,

15:13  hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?

15:14  Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?

15:15  Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében.

15:16  Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

15:17  Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el,

15:18  amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.

15:19  Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.

15:20  A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.

15:21  Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.

15:22  Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.

15:23  Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

15:24  Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,

15:25  mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.

15:26  Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.

15:27  Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;

15:28  pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.

15:29  Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.

15:30  Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.

15:31  Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.

15:32  Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,

15:33  mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.

15:34  Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

15:35  Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.