HunUj - Proverbs - 17

17:1  Jobb a száraz falat ott, ahol békesség van, mint ha lakomával van tele a ház, de veszekednek benne.

17:2  Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.

17:3  Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztó kemence, de a szívek vizsgálója az Úr.

17:4  A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.

17:5  Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.

17:6  Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.

17:7  Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.

17:8  Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.

17:9  Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.

17:10  Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát.

17:11  Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.

17:12  Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.

17:13  Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.

17:14  A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.

17:15  Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr.

17:16  Mire való a vételár az ostoba kezében, hogy bölcsességet vegyen, holott esze sincsen?

17:17  Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.

17:18  Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.

17:19  A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi.

17:20  Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.

17:21  Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.

17:22  A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.

17:23  A bűnös elfogadja a titokban adott vesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.

17:24  Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.

17:25  Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.

17:26  Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.

17:27  A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.

17:28  Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.