HunIMIT - Proverbs - 7

7:1  Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál.

7:2  Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét.

7:3  Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára.

7:4  Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet;

7:5  hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét.

7:6  Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki.

7:7  Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút:

7:8  elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel,

7:9  szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban.

7:10  S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű;

7:11  zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai:

7:12  egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik.

7:13  Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki:

7:14  Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat;

7:15  azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak.

7:16  Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel;

7:17  behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal.

7:18  Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben.

7:19  Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire;

7:20  a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni.

7:21  Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja.

7:22  Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan;

7:23  mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül.

7:24  Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira:

7:25  ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein;

7:26  mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai.

7:27  Az alvilág útjai vannak házában, levisznek a halál kamaráihoz.