HunRUF - Proverbs - 7

7:1  Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!

7:2  Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!

7:3  Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!

7:4  Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,

7:5  hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől.

7:6  Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem,

7:7  és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.

7:8  Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé,

7:9  esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén.

7:10  Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.

7:11  Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon,

7:12  hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik.

7:13  A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:

7:14  Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat,

7:15  azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!

7:16  Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket;

7:17  illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.

7:18  Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet!

7:19  Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment,

7:20  a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.

7:21  Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.

7:22  Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond.

7:23  De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.

7:24  Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!

7:25  Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!

7:26  Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.

7:27  Háza a holtak hazájába vezet, levisz a halál kamráiba.