HunIMIT - Psalms - 9

9:1  A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól.

9:2  Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!

9:3  Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!

9:4  A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.

9:5  Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.

9:6  Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.

9:7  Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.

9:8  De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.

9:9  És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;

9:10  hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.

9:11  Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.

9:12  Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.

9:13  Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.

9:14  Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;

9:15  azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.

9:16  Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.

9:17  Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.

9:18  Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők.

9:19  Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.

9:20  Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;

9:21  szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.