HunUj - Job - 18

18:1  Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:

18:2  Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!

18:3  Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?

18:4  Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?

18:5  Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.

18:6  A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.

18:7  Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.

18:8  Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.

18:9  Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.

18:10  Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.

18:11  Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.

18:12  Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.

18:13  Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.

18:14  El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.

18:15  Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.

18:16  Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.

18:17  Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.

18:18  Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.

18:19  Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.

18:20  Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.

18:21  Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.