HunRUF - Job - 35

35:1  Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta:

35:2  Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?

35:3  Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”,

35:4  én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is.

35:5  Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!

35:6  Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene?

35:7  Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled?

35:8  Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod.

35:9  A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt.

35:10  De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka,

35:11  aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál?

35:12  Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol.

35:13  Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja.

35:14  Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.

35:15  Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek,

35:16  azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.