HunIMIT - Psalms - 77

77:1  a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár.

77:2  Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.

77:3  Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.

77:4  Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.

77:5  Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.

77:6  Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.

77:7  Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:

77:8  Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?

77:9  Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?

77:10  Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.

77:11  Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.

77:12  Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;

77:13  elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.

77:14  Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?

77:15  Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.

77:16  Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.

77:17  Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.

77:18  Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;

77:19  hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.

77:20  Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők. Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.