HunKNB - Genesis - 11

11:1  A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt.

11:2  Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek.

11:3  Azt mondták egymásnak: »Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!« Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak,

11:4  és azt mondták: »Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!«

11:5  Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai,

11:6  és azt mondta az Úr: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel.

11:7  Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!«

11:8  Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését.

11:9  Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.

11:10  Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után.

11:11  Szem azután, hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

11:12  Amikor aztán Arfaxád harmincöt esztendős lett, nemzette Selahot.

11:13  Arfaxád azután, hogy Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

11:14  Amikor aztán Selah harmincesztendős volt, nemzette Hébert.

11:15  Selah azután, hogy Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

11:16  Amikor aztán Héber harmincnégy esztendős volt, nemzette Peleget.

11:17  Héber azután, hogy Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

11:18  Amikor aztán Peleg harmincesztendős volt, nemzette Reut.

11:19  Peleg azután, hogy Reut nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

11:20  Amikor aztán Reu harminckét esztendős volt, nemzette Szerugot.

11:21  Reu azután, hogy Szerugot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

11:22  Amikor aztán Szerug harmincesztendős volt, nemzette Náchort.

11:23  Szerug azután, hogy Náchort nemzette, kétszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

11:24  Amikor aztán Náchor huszonkilenc éves volt, nemzette Terahot.

11:25  Náchor az után, hogy Terahot nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.

11:26  Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.

11:27  Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot.

11:28  De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban.

11:29  Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya.

11:30  Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke.

11:31  Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek.

11:32  És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.