HunIMIT - Genesis - 49

49:1  És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben.

49:2  Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.

49:3  Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra!

49:4  De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.

49:5  Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik.

49:6  Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak.

49:7  Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.

49:8  Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.

49:9  Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt!

49:10  Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata.

49:11  Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját.

49:12  Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.

49:13  Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.

49:14  Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között;

49:15  látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.

49:16  Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek.

49:17  Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa.

49:18  Segítségedet remélem; Örökkévaló.

49:19  Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.

49:20  Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.

49:21  Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.

49:22  Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra.

49:23  Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok,

49:24  de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől;

49:25  atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.

49:26  Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.

49:27  Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.

49:28  Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg.

49:29  És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van;

49:30  a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul.

49:31  Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát.

49:32  Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól.

49:33  Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.