HunKar - Job - 8

8:1  Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

8:2  Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

8:3  Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

8:4  Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

8:5  De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;

8:6  Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

8:7  És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8:8  Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

8:9  Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

8:10  Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

8:11  Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

8:12  Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

8:13  Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.

8:14  Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

8:15  Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

8:16  Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.

8:17  Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

8:18  Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

8:19  Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

8:20  Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

8:21  Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

8:22  Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.