HunKNB - Leviticus - 22

22:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

22:2  »Szólj Áronnak és fiainak, hogy kellő tartózkodást tanúsítsanak Izrael fiainak szent adományaival szemben, és ne szentségtelenítsék meg azoknak a szent dolgoknak nevét, amelyeket nekem bemutatnak. Én vagyok az Úr!

22:3  Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr!

22:4  Ha valaki Áron utódai közül leprás vagy magfolyásban szenved, mindaddig ne egyék a nekem szentelt dolgokból, míg meg nem gyógyul. Aki pedig olyan dolgot érint, amely halott miatt tisztátalan, vagy akitől elmegy a mag, úgy, mint a közösüléskor,

22:5  vagy aki valamely csúszómászót vagy bármi más olyan tisztátalan dolgot érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz:

22:6  legyen tisztátalan estig, és ne egyék a szentelt dolgokból; miután azonban testét megfürösztötte

22:7  és a nap lenyugodott, tisztává lesz és ehet a szentelt dolgokból, mert azok szolgáltatják az ő élelmét.

22:8  Elhullott vagy vad által széttépett állatot ne egyenek, hogy tisztátalanná ne tegyék magukat vele. Én vagyok az Úr!

22:9  Tartsák meg ezeket a parancsaimat, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak a szent helyen, ha azt megszentségtelenítik. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük.

22:10  Semmiféle idegen se egyék a szentelt dolgokból. A pap zsellére és napszámosa ne egyék belőlük,

22:11  a pap vásárolt vagy házánál született rabszolgája azonban ehet belőlük.

22:12  Ha a pap lánya valakihez a népből megy férjhez, a szentelt dolgokból és adományokból nem ehet.

22:13  Ha azonban özvegyként vagy eltaszítottként visszatér atyja házába és gyermeke nincsen: éppúgy ehet atyja eledeléből, mint lány korában szokott. Semmiféle idegennek sem szabad ennie belőle.

22:14  Ha valaki tudatlanságból mégis eszik a szentelt dolgokból, tegye hozzá a megevett mennyiséghez annak ötödrészét, s adja a papnak a szent helyre.

22:15  Ne engedjék megszentségteleníteni a papok Izrael fiainak azokat a szentelt dolgait, amelyeket az Úrnak adományoznak,

22:16  hogy ne kelljen viselniük vétkük gonoszságát, ha szentelt dolgokat esznek. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!«

22:17  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

22:18  »Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak,

22:19  hogy általatok bemutatható legyen, hibátlan hím állatnak, szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie.

22:20  Ha hibája van, ne mutassátok be, mert nem lenne kedves.

22:21  Ha valaki békeáldozatot akar bemutatni az Úrnak, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, akár szarvasmarhát, akár aprómarhát: hibátlant mutasson be, hogy kedves legyen. Semmiféle hiba ne legyen benne:

22:22  ha vak, ha törött tagú, ha sebhelyes, ha fekélyes, ha rühös vagy sömörös, ne mutassátok be az Úrnak és ne égessetek belőle az Úr oltárán.

22:23  Levágott fülű vagy farkú szarvasmarhát s aprómarhát jószántadból bemutathatsz, de fogadalmat nem lehet leróni vele.

22:24  Semmiféle szétnyomott, összezúzott, kimetszett vagy kiszakított heréjű állatot se mutassatok be az Úrnak: egyáltalában ne tegyétek ezt földeteken.

22:25  Idegen ember kezéből ne mutassatok be kenyeret Isteneteknek vagy másvalamit, amit adni akarna, mert mindaz romlott és hibás: ne fogadjátok el.«

22:26  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

22:27  »Újszülött borjú, bárány és kecske hét napig anyja tőgye alatt maradjon; a nyolcadik napon és azon túl bemutatható az Úrnak.

22:28  Se szarvasmarhát, se aprómarhát nem szabad kicsinyével egy napon levágni.

22:29  Ha hálaáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen,

22:30  aznap egyétek meg; ne maradjon belőle semmi sem másnap reggelig. Én vagyok az Úr!

22:31  Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én vagyok az Úr!

22:32  Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között. Én, az Úr, szentséget kívánok tőletek,

22:33  én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr.«