HunRUF - Psalms - 139

139:1  A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem.

139:2  Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.

139:3  Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.

139:4  Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.

139:5  Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

139:6  Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

139:7  Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?

139:8  Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.

139:9  Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,

139:10  kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

139:11  Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:

139:12  a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

139:13  Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.

139:14  Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.

139:15  Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.

139:16  Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.

139:17  Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!

139:18  Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.

139:19  Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!

139:20  Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.

139:21  Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram? Ne utáljam-e támadóidat?

139:22  Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.

139:23  Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!

139:24  Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!